Virányi Anna

Dél-Dunanátúlon nőttem fel, a családom fele építész vagy építőmérnök – az öcsém például filmdíszleteket tervez. Az ELTE szociológia szakán tanultam, néha megszakítva tanulmányaimat voltam Hollandiában cserediák, Spanyolországban bébiszitter, és körbevonatoztam illetve -stoppoltam Európa és Észak-Afrika jó részét.

Egy barátnőm ötlete volt, hogy végezzünk el egy idegenvezetői tanfolyamot, hogy itthon is folytathassuk a kalandokat. Ahogy egyre jobban megismertem Budapest történelmét és eldugottabb részeit is, beleszerettem a városba, és még több, mint 20 év után sem untam meg tanulmányozni.

Végtelen történetté tudom fűzni a megismert részleteket – azt mondják, jó érzékem van a meséléshez és az összefüggések megtalálásához.

A munkám a hobbim, amikor nem a városról vagy a történelemről olvasok, épp nem sétát vezetek vagy kirándulok, szeretek éttermeket tesztelni, koncertekre járva megismerni a művészvilágot, de mostanában a gyerekeim is új világokba vezetnek be. A Duna mindkét partján éltem, a családommal jelenleg Zuglóban lakunk, és igyekszünk aktív lokálpatrióták lenni. A felmenőim között voltak kommunista párttagok, Holokauszt-túlélők és kitelepítettek is, így ezek a történelmi korok és történetek különösen érdekelnek – elsősorban a személyes sorsok nyomán.