Az örök keresgélés éltet, mindig újat tanulni a múltról és a jelenről (a jövőhöz kevéssé értek). Folyamatosan új gödröket ások mindenféle új tájakon, vizsgálgatom, amit találok, ismerkedem velük, aztán elrakom őket valahova, és időnként rájuk nézek. Vagy gyakrabban. A Budapest-gödör az egyik legnagyobb, és az itt találtakhoz nem csak időnként térek vissza: szinte mindig magamnál tartom őket.
Bármely vidék, ahol emberek élnek régóta, tele van potenciális gödrökkel, azok meg telis-tele élettörténetekkel, traumákkal, szállóigékkel, viccekkel, történelmi tanulságokkal… Én egyszerűen szeretem ismerni a helyet, ahol élek, és szeretem ezt megosztani másokkal is. Ha már hallották ezt más idegenvezetőtől is, az valószínűleg azért van, mert aki tényleg szereti ezt a munkát, az lényegében ezért csinálja.

